2015 tavaszán történt, hogy egy jó barátnőm beajánlott egy iskolába ahova nagyobbik kisfia jár és pont rendezvényt szerveztek. A rendezvény a tanítás végén a nyári szünet előtt volt megtartva. Amolyan utó gyereknap.

A tanárnő elfogadta barátnőmtől a telefonszámomat fel is hívott és gyorsan meg is állapodtunk mindenben. Ennek már 3 éve. Azóta minden évben ott vagyok az iskola rendezvényein. A tanárok kedvesek, aranyosak látszik, hogy nekik ez nem csak munka, hanem hivatásuk és szeretik, amit csinálnak, mint ahogy én is. Többségében itt igyekszek egyszerűbb figurákat készíteni, mert nagyon sok gyermek van és nagyon kevés a rendezvény idő. De itt történt meg velem először, hogy egy kisfiú miután megkapta tőlem a kívánt figurát azt mondta „néni ön a legjobb lufis a világon”. Mit ne mondjak én majdnem elolvadtam a gyönyörtől! Felnőttek ekkorra már többször dicsérték a munkámat és érdeklődtek, hogy hogyan csinálom, de mikor egy gyermek dicsér az valahogy olyan más olyan szívet melengető! Lássunk pár képet az elmúlt három rendezvényből!

Remélem, még nagyon sokáig mehetek a gyermekek kívánságait teljesíteni.